Most nézek 2 animét, a Nanát és a Chobits-ot...Nagyon tetszik mind a kettő. A Nana megmutatja milyen az a nagy betűs Élet, míg a Chobits egy nagyon aranyos anime.
Íme a történetük:
Nana:
Télen, egy Tokióba tartó vonaton két lány utazik. Két külsõre teljesen különbözõ lány. De a céljuk ugyanaz. Mindketten Tokióban akarnak szerencsét próbálni és mindkettejüket Nanának hívják. Oosaki Nana és Komatsu Nana, vidékrõl utaznak japán fõvárosába. Komatsu Nana a barátjához utazik, vidám, bolondos lány, míg Oosaki Nana zenész szeretne lenni, visszahúzódó, csendes.
A hóvihar miatt a vonat kénytelen megállni, ekkor kerülnek egymás melletti ülésekre és kezdenek el beszélgetni.
Oosaki csomagja mindössze egy gitár és egy doboz cigaretta, egy punk együttes, a Black Stones énekese. A családja elhagyta és a nagymamája nevelte, aki mindig tiltotta neki a piros ruha felvételét, mert nagyon nőiesnek találta. Főleg az anyja miatt nem akarta. De ez egy másik történet ^^ Tokióban, az énekesi pályája mellett, főleg csak alkalmi munkái vannak.
Komatsu Tokióba megy tanulni, ahol a barátja vár rá, akit már rég nem látott. Már sokszor szeretett volna tokiói iskolába menni, de csak most sikerült felvételt nyernie. Az anyja a későbbiekben úgy értelmezi, hogy megszökött (ezáltal is kevesebb gondja maradt otthon). Főleg hosszabb munkát talál Tokióban. Először egy régiség boltban, ami hamar be is zár, majd egy kiadónál.
Bár mindketten gondtalannak tűnnek, a lelkük mélyén mindkettőjüket megsebezte a szerelem. O. Nana-nak régi együtteséből Renbe volt a barátja, de mivel őt egy híres tokiói zenekar kérte fel gitárosának, el kellett hogy menjen. Õ volt O.Nana első igazi szerelme, így nagyon rosszul érintette amikor elment, de nem követte. K. Nana egy kicsit bonyolultabb. Elsőnek egy nős emberrel volt együtt, akiről tudta, hogy csalja, de ő mégis szerette. A másik a jelenlegi barátja, akihez utazik. Igazi Nagy Õ-nek tartja, bár egyszer későn ért haza és kitalált neki egy szeretőt, Sachikót.
Komatsu Nana házat szeretne kibérelni az ingatlanosnál, hogy ne lakjon a barátjánál, de minden ház túl drága vagy nem tetszik neki. Egyetlen ház van, ami egy régi épületben van a város szélén, olcsó és szép lakás. Gyorsan odasietnek, hogy megnézzék, de már Nana ott van. Mindketten ugyanazt a házat szeretnék kibérelni. Az ingatlanos egyességet ajánlott, hogy béreljék ki közösen, így a költség is felezõdik. Elõször K. Nana barátai furcsállják, és szinte ellenzik, hogy egy ilyen lánnyal lakjon, de elõbb-utóbb beletörõdnek. Késõbbiekben megjelennek O. Nana régi zenésztársai is és fény derül mindkét Nana múltjára.
Akárhogy szépítjük a dolgot, attól még tény marad: az emberiség lusta. De, mint köztudott, a lusta emberek találják fel a leghasznosabb dolgokat, mint például darálót a mozsár helyett, vagy a tojásszeletelőt (azt most hagyjuk hogy ez mennyire hasznos, főleg amikor széttrancsírozza a tojást szeletelés helyett). Most ennél komolyabb találmányról van szó: megalkották a Persoconokat, hogy helyettünk dolgozzanak, vezessék a háztartást, neveljék a gyereket, vagy bármi más amire gazdájának nincs ideje ill. nincs hozzá kedve; vagy csak egyszerűen segíti gazdája munkáját. A Persoconok valójában robotok. Na nem akármilyenek, lógó vezetékekkel és rideg fémvázzal, zölden világító szemekkel, hanem teljesen ember kinézetűek (leszámítva, hogy a fülük háromszögre emlékeztet, és nagy), azon belül pedig vonzó fiatal nőnek látszanak.
Főszereplőnk, Hideki Motosuwa egyetemre szeretne járni, de elrontotta a felvételi vizsgát, ezért kénytelen vidékről a városba költözni és előkészítő iskolába járni, plusz dolgozni, hogy legyen miből megélnie. Nagyon szeretne egy saját persocont, de (természetesen) nincs rá pénze.
Egy nap, munkából hazafele menet az egyik sikátorban a szemét között meglát egy nőt rongyokba bugyolálva. Segíteni akar neki, amikor rájön, hogy nem egy nőt lát, hanem egy kidobott Persocont. Felcsillan a szeme, és szerzeményét hazaviszi, hátha javítható még. Alaposan megvizsgálja, és villámcsapásként éri a felismerés: a szerkezet bekapcsológombja az intim szférájánál található! Ez persze nem rettenti el attól, hogy bekapcsolja.
Amikor a Persocon feléled, Hideki megpróbálja kideríteni mi történhetett, de a lány csak annyit képes mondani, hogy "chii", úgyhogy ha történetét nem is sikerül kideríteni, a neve legalább már eldöntött. Chii memóriája teljesen törlődött, nem tud beszélni, nem "emlékszik" semmire, nincs programja arra, hogy mit csináljon. Ezek kiderítéséhez Hideki szellemileg kissé alultáplált, ezért nagy segítségét veszi barátjának, Hiromu-nak és pöttöm Persoconjának, Sumomo-nak, valamint a Persocon-mindentudó Minoru-nak.
Az első és legmeglepőbb dolog, hogy Chii önmagától tanul, amire az ismert Persocon-típusok egyike sem képes, és más Persoconok nem képesek hozzá csatlakozni, ha mégis sikerül, azonnal meghibásodnak; ezért hőseink úgy gondolják hogy Chii valószínűleg a titkok homályába vesző 'Chobits' típushoz tartozik amelyből egyetlen darab sincs forgalomban és csak nagyon kevesen (és keveset) tudnak róluk.
Chii feltűnése után egy különös képeskönyv-sorozat is megjelenik, amit Chii imád olvasni, a nézőnek pedig könyvről-könyvre egyre furcsább érzése támad velük kapcsolatban...
Micsoda, vagy kicsoda Chii? Egy 'Chobit'? És mi van ezzel a 'Chobits' típussal? Mire jók a képeskönyvek, ha egyáltalán jók valamire?
